Josta

A josta nemesítése Németországban kezdődött 1922-ben a Max Planc Intézetben. A josta a fekete ribiszke és a köszméte fajhibridje. Nevét a szülők német nevéből - Johannisbeere * Stachelbeere - képezték. Magyar neve a riszméte, amit a szülők magyar nevéből képeztek. A josta előnyösen egyesíti a szülők jó tulajdonságait. Hajtásrendszere, vesszői megjelenésükben a feketeribiszkére hasonlítanak és tüskementesek. A josta Magyarországon 1983-ban kapott állami elismerést. Július közepén kezd érni, érési ideje kb. két hétig tart. A rügyenkénti 3-5 virágból átlagosan 3,7 bogyó kötődik. Bogyói nagyok, megnyúlt kerekdedek. Átlagos bogyótömege 2,4 g, átmérője 14,6 mm. Íze kellemes, jellegzetes fekete ribiszke illata finoman érződik. Friss fogyasztásra, mélyhűtésre és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas. A josta bokor nagyon erős növekedésű, vastag, ritkán álló vázágrendszerrel. Terülő bokoralakját a Ribes divaricatum fajtól örökölte. A fekete ribiszkére emlékeztető, de erősebb vesszői tüskementesek.